1550-ben született Olaszországban késői gyermekként és sajnos már 13 évesen elveszíti Édesanyját. E rövid idő alatt kellő szeretetet és odafigyelést kapott Édesanyjától, mely meghatározta a későbbiekben a szenvedőkhöz való fordulását és gyöngédségét. Édesapja, katona lévén nem nagyon nevelte. Mondhatnánk, hogy az utcán nőtt fel kártyázva társaival. Nagyobb korában Édesapjával együtt katonáskodott. A harcban sok pénzt szerzett, de nem bírt lemondani a kártyajátékról és addig játszott, míg az ingjét is elvesztette. Koldulás közben egy ferences atya ajánlott neki munkát, amitől ő irtózott, de más megoldás hiányában ezt is vállalta.
Egy nap, egy ferences atyával történő beszélgetés után hazamenet a Jóisten „meglepte” őt. Megértette, milyen üres is az ő élete, és Isten megéreztette vele szeretetét, igazi értelmet adott az ő életének és gyógyításával kezdte betölteni azt az ürességet, amit Kamill a kártyával próbált és egyéb dolgokkal.
Az Istenhez való megtéréssel együtt, érezte, hogy valamit akar még tőle Isten, hívja őt egy Vele való mélyebb kapcsolatra. Úgy tűnt számára, hogy a ferences rendben van az ő helye, de a katonaság alatt szerzett lábsebe miatt, mely mindig kiújult, háromszori próbálkozás után, végleg elbocsátották.
Kamill, e lábsebe miatt sokat volt kórházban, és épp itt, gyengesége megtapasztalásában és fájdalmai közepette fedezte fel Jézus hívását: „Beteg voltam és meglátogattatok,…amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek”/Mt. 25.40/. Jézus, az Irgalmas Szamaritánus, Kamill és társai által akarta folytatni szerető gyógyítását.
1586-ban egy társaságot kezdett létrehozni, akik nem a fizetségért, hanem Isten szeretetéért és dicsőségéért gondozzák a betegeket. Számára nem csupán betegápolás, hanem ajándék, hogy a szenvedő és megtört Jézust szolgálhatja: az oltárnál a szentmise áldozatban, mint pap, majd egy másik „oltárnál” a beteg ágyánál, mint szerető szolga, aki úgy gondozza a szenvedőt, amint egy szerető édesanya, fordul gyermekéhez.Isten szenvedő emberek iránti szeretetét tapasztalja meg szívében, és ezzel a tűzzel hajol a koszos, sebektől ázott és a társadalomtól kitaszított emberek fölé. Megfürdeti, megeteti, ágyat húz, imádkozik; velük és értük. A Szentlélek indítja, tanítja, hogy megértse, hogyan tudná enyhíteni az emberek fájdalmát. Megnyitja szívét, hogy újabb és újabb utakat találjon a szeretet leleményessége által, Krisztus szenvedő tagjainak méltó ellátására.
1591-ben a Szerzetesrend egyházi elismerést kapott. Kamill a tisztaság, szegénység és engedelmesség fogadalma mellett, egy negyedik fogadalommal is elkötelezi magát, és társait, hogy szolgálja a betegeket, ha kell, az élete kockáztatása árán is.
Kamill ebben az önfeláldozó szeretetben, a betegek között halt meg. Közössége elterjedt Olaszországban ahol akkor már 180 rendtársa áldozta fel életét a betegek, főként a pestises betegek ápolásában. Azóta is a betegek szolgálatában elhunyt testvérekre, mint a szeretet vértanúira emlékezik meg a szerzetesi közösség. Kamill, halála előtt azt mondta a betegeknek: „Szívemmel mindig itt leszek köztetek.”
1746-ban Kamillt XIV. Benedek pápa szentté avatta. 1886-ban a betegek és a kórházak védőszentjévé nyilvánították. 1930. óta mindazok védőszentje, akik a betegek szolgálatában tevékenykednek. Életművével a „szeretet új iskoláját” indította el.
A Kamilliánus szerzetesek ma harminc országban működnek. Központjuk Rómában van. 1995-től ismét jelen van Szent Kamill rendje Magyarországon, Nyíregyházán.
