Boldog Tezza Lajos atya Conegliano-ban, (Veneto) Olaszországban született, 1841. november 1-én, Augusto Tezza és Catherina Nedwied egyetlen gyermekeként.
A család jó hírnévnek örvendett. Édesanyja Istennek szentelt személy volt. Édesapja orvos hivatásának megélése mély hatást gyakorolt a fiúra és mindig példaképként állt a kis Lajos előtt. Tőle tanulta a betegek iránti szeretetet és teljes odaadást. Már nyolc évesen elveszítette édesapját.
1855-ben fejezte ki először azt a vágyat, hogy Istennek szentelje életét. Édesanyja is, miután mindent eladott és árát szétosztotta a szegények között, kolostorba lépett.
Közben az ifjú, szilárd akaratával, lelkesedésével és buzgalmával, 1858-ban szerzetesi fogadalmat tett a „Betegek Szolgái” -nak rendjében (KAMILLIÁNUSOK), és 1864. május 21.-én pappá szentelték. Vágyott arra, hogy missziós területekre, Afrikába is elvigye Jézus örömhírét és szeretetét. Az elöljárók azonban másképp vélekedtek, ő pedig, az engedelmességre hagyatkozva, elhatározta, hogy mindig, kizárólag Isten akaratát keresi és teljesíti. Isten akaratának teljesítése megkülönböztető erényévé vált, akkor is, ha ez szenvedéssel, vagy kereszttel járt. Engedelmességnek és a kereszt iránti szeretetének megértéséhez elég ez a gondolat, amelyet Ő írt: „…amíg ezt a kedves, Jézus Vérével és Mária könnyeivel áztatott fát, nem érezzük mélyen a szívünkbe ültetettnek, nem mondhatjuk magunkat, és nem is vagyunk Istenéi. Légy biztos, annál boldogabbak leszünk, minél jobban ránk nehezedik a kereszt, sőt mi több, mikor Jézussal keresztre feszítenek.”
1871-ben Lajos atyát, Franciaországba, Cuisery-be küldték, novícius mesterként, majd a francia tartományfőnök helyettesévé nevezték ki. Egy olyan női közösségről álmodott, amely a szent Alapító lelkisége szerint, anyai szeretettel szenteli magát a betegek szolgálatára. 1892. február 2-ána fiatal Jozefinával együtt alapította a „Szent Kamill Leányai” Szerzetes Intézményt.
Ami Szent Kamill születő társaságával történt, az történt Leányainak kongregációjával is. Rómában hamarosan elterjed rendkívüli szeretetük híre, a hivatások virágoztak, Szent Kamill lelkisége terjedt, Tezza atyának és Vannini Jozefina nővérnek megfontolt és körültekintő irányításával.
Lajos atyát a limai Peruba küldték, Vizitátorként, hogy az ottani közösséget, mely politikai okokból elszigetelődött Európától, visszacsatolja a Rendhez. A huszonhárom éves „ideiglenes” tartózkodása haláláig tartott. A távolléte miatt szenvedett, de nem csüggedt el. Enyhítette fájdalmát az a tudat, hogy a Kongregáció terjedt, növekedett kegyelemben és szentségben. Lajos atyát Limaapostolának is hívták. A kedvesség egész életében tőle elválaszthatatlan erény volt.
Különösen a kereszt lábánál érezte magát az Úrral egyesültnek. A kis és nagy kereszteket a legfőbb és legértékesebb jónak tekintette. „A kereszt az Úr műveinek igaz és félreérthetetlen jele.”Nemesi viselkedésének, rendkívüli és szelíd szolgálatkészségének köszönhető, hogy Szalézi Szent Ferenchez hasonlították.
A munkától megviselt, de fáradhatatlan irgalmas szamaritánus 1923. szeptember 23-án, Limában, társaitól körülvéve hunyt el, a „Santa Maria della Buena muerte” rendházban. Az egész város gyászolta őt, és hamarosan mindenki Lima apostolának hívta.
„Viszontlátásra az égben mindig szeretett leányaim; ajánljatok az Úrnak, ahogy én teszem, és mindig tenni fogom veletek. Viszontlátásra az égben kedves leánykáim. Teljes szívemből megáldalak titeket.”
