Jozefina Vannini , keresztnevén Judit, Rómában született 1859. július 7.-én. Édesanyját Annunziatá-t, és Édesapját Angelo-t, már 7 éves korában elveszítette. Testvéreitől, Augustó-tól és Giuliá-tól is elszakítva a római Torlónia árvaházba került, ahol az Irgalmas nővérek nevelték.
Sokszor fejfájását és gyengeségét eltitkolva próbált beilleszkedni a közösségbe, és megtartani a napirendet. Az első szentáldozáskor tapasztalta meg Isten szerető közelségét, mely egy döntést is érlelt szívében: Istennek és csakis Istennek élni.
Az Isteni Mester a nehézségek, a meg nem értés és az alázat útján vezette hivatásának rátalálásában is. Az Irgalmas nővérekhez jelentkezett, ám többszöri próbálkozás után végleg elküldték, törékeny egészségére hivatkozva.
Mikor a lelki sötétség felhői tornyosultak felette; csendben dolgozva és várakozva, küzdve mások befolyása ellen, de bízva Abban, akinek szeretete nem csapja be, hagyta magát átölelni a fájdalom nehéz keresztjétől. Lelki atyja és a Cenaculum Nővérek álltak mellette.
Egy fénysugár nyitotta meg előtte az utat, melyet Tezza Lajos, Kamilliánus atya által küldött az Úr. Egy lelkigyakorlat alkalmával egy személyes beszélgetés során, Judit feltárta lelkét. Lajos atya több szerzetesrendet is ajánlott, Judit azonban egyikhez sem érezte közel magát. Ekkor, Istentől indíttatva megkérdezte, hogy részt venne-e a „Betegek Szolgáinak”, a Kamilliánusok női ágának alapításában. Judit időt kért, majd teljes szívvel igent mondott Isten akaratára.
Rövid felkészülés után, két másik társával együtt, Judit megkapta a piros kereszttel díszített skapulárét, majd 1892 márciusában magára öltötte a szerzetesi ruhát és a Jozefina nevet vette fel.
Jozefina anya Szent Kamill iskolájában megtanulta Jézust szolgálni a betegekben, és anyai szeretettel ápolni őket, mint a szerető édesanya gondozza egyetlen beteg gyermekét.
Nagy szükség volt arra, hogy minél jobban tudják szolgálni a betegeket, ezért elkezdenek tanulni a X Piusz Pápa kezdeményezésére megnyílt ápolónőképző iskolában.
A jelöltek száma egyre növekedett, és sokfelől érkeztek kérések újabb házak nyitására. Már Jozefina anya életében letelepedtek Olaszország különböző városaiban, valamint Franciaországban és Argentínában.
Jozefina anya a sok munkától és utazástól kimerült az önfeláldozó szeretet testileg legyengítette. 1911. február 23-án halt meg Rómában. II. János Pál Pápa 1994-ben avatta boldoggá.
„Ó, Jézusom, adj nekem különleges szeretetet, a kereszt szeretetét, nem a hősies keresztekét, hanem azon közönségesekét, amelyek sajnos olyan visszataszítóak számunkra; a mindennapi kereszteket, amelyekkel tele az élet, és amelyekkel utunk során minden pillanatban találkozunk. Akkor egyedül csak Te fogod tudni, hogy szeretlek, és ez nekem elég.”
Ferenc Pápa 2019. október 13-án szentté avatta.