Szent Kamill ünnepe az ajaki Nagyboldogasszony templomban 2026.
KETTŐS JUBILEUM:
„Szent Kamill, Krisztus Meghódítottja”; „A Remény zarándokai”
-Szent Kamill ünnepre gyűltünk össze immár hatodik alkalommal az ajaki Római Katolikus Templomban, ám a mostani egy különleges esemény. Ugyanis amellett, hogy a világegyházban jubileumi évnek örvendünk, mi kamilliánusok, egy másik jubileumi évet nyitottunk: Szent Kamill megtérésének 450. évfordulója alkalmából. Templomunkban ünnepi Szentmisét mutatott be: az olasz származású Főtisztelendő Pietro Trevisan atya a debreceni Szent Anna Főplébánia illetve a Neokatekumenális Közösség (Missio ad Gentes) lelkésze. Koncelebráltak: Főtisztelendő Gáspár Mátyás Plébános atya és Főtisztelendő Zuró József Főesperes görög katolikus Parókus Úr.
Feltehetjük joggal a kérdést: „Vajon miért kell egy megtérésnek egy egész jubileumi évet szentelni?”
Azért olyan jelentős esemény ez, mert Szent Kamill megtérése egy „igazi pálfordulat” volt, ami százszoros termést hozott világszerte a szenvedő emberek, betegek javára.
1575. február 2-án történt Olaszországban a „Pokol völgyében”. Miután Kamill, a fiatal sikeres katona, szenvedélyes szerencsejátéka során elkártyázta mindenét, szegény koldusként pályafutása keserves kudarcát élte át. Ám lelkének sötétségét tündöklő fényesség ragyogta be: a Jézussal való találkozása megváltoztatta egész életét. Megnyitotta szívét ugyanis Megváltója felé, mely végtelen szeretettel lehajolt hozzá s így új emberré lett. Kamill megtérése, amellett, hogy az egészségügynek forradalmi újításait vezette be, több száz, több ezer szerzetes atyának, testvérnek és később nővérnek adott ihletet, hogy Jézus nyomdokait követvén egész életüket Istennek szenteljék a betegek, szenvedők szolgálatára. Ma már világszerte öt kontinensen és több mint 30 országban végzik szolgálatukat számtalan beteg embertársaik javára akár életük kockáztatása árán is. Mindezt az egész kamilliánus lelkiség nagy családjában: más laikus önkéntesekkel együttműködve.
S hogy nekünk mit mond mindez? Valószínűleg mi nem fogunk szerzetesrendet alapítani vagy hasonló nagy dolgokat végbevinni. Mégis hihetetlen dolgokra leszünk képesek, ha Szent Kamill példájára megnyitjuk a szívünket az igaz Megváltónk, Jézus felé, aki kimondottan kedveli s, egyedülállóan tiszteli a saját szabadságunkat. Ha hagyjuk, hogy Ő legyen életünk Királya, Vele együtt mi is magasztos, sőt csodálatos lelki gyümölcsöket tudunk teremni, melyek talán nem mindig látványosak, de mindenképp valósak és értékesek.
Épp ez az, ami reménységre ad okot életünk minden nehézsége ellenére; így vagyunk mi a „Remény zarándokai”. Jézussal a szívünkben nem kell többé félnünk sem emberektől, sem a világ megrettentő híreitől. Ő a mi Reménységünk, Bizodalmunk, Megmentőnk, aki mindent a kezében tart, s akire mindig számíthatunk: a legjobb Barát!
Mindezt, az ünnepi Szentmisét megelőzvén, élő előadásban láthattuk az ajaki gyerekek, fiatalok megjelenítésében. Műsoruk második részében a 2025-ös jubileumi logót keltették életre: négy különböző színbe öltözve a négy égtájról érkező embereket jelenítették meg. Az első (piros) épp a keresztet öleli át a hitet kifejezvén megváltó Urunkban, Jézusban, aki lehajol hozzánk és biztonságot ad. A többi egymásba kapaszkodik, mellyel mutatják: mindannyian összetartozunk. Bármilyen háborgó tenger zavarhatja életünk nyugalmát, a Reményünkre, Jézusra tekintünk, vele nem félünk, megyünk tovább.
A gyerekeket nézvén ebben az előadásban nemcsak hogy reményre gyullad a szívünk, hanem örömmel és boldogsággal is eltölti a Mennyei Atyának ilyen tündérszép, angyali teremtményeiben gyönyörködvén!
„Csak Te vagy az, akiből élet árad”-hallhatjuk a befejező részben. Minden egyes nap menjünk Jézushoz, életünk Forrásához! Ő a mi Erőnk, békénk. Vele nem lankadunk el, Vele mindig csak nyertesek vagyunk!
Az utolsó tánc Dolhai Petra egyetemi hallgató műve, melyet nagyon nagy lelkesedéssel és odaadással tanította meg a gyerekeknek.
Hálás köszönetet mondunk Főtisztelendő Gáspár Mátyás Plébános atyának, aki mindenben igazi atyai gondoskodással, szeretettel támogatott bennünket, s helyet, lehetőséget adott mindennek megvalósításában! Továbbá mindazon kedves testvéreinknek, akik igazi összefogással és nagylelkűséggel szebbé varázsolták ünneplésünket! A Jóisten viszonozza százszorosan mindannyiuknak!
Laura nővér
Ajak, 2025. július 19.
Szent Kamill ünnepe
A szeretet nem fogy el sosem
Idén Szent Kamill ünnepét augusztus 3-án együtt ünnepeltük szeretetben és egységben gyermekekkel, fiatalokkal, felnőttekkel, idősebb testvéreinkkel, szerzetesekkel az Úr Jézus oltára és keresztje körül.
Ez volt az első Szent Kamill ünnepem itt Ajakon. A kedves nővértársaimhoz érkeztem nyaralni, és hogy együtt ünnepeljünk.
Ami leginkább megfogott, az az a szeretet, ami lelkileg érezhető volt, ahogyan az ünnep egységet teremtett közöttünk; az a szeretet, amit a füleinken keresztül fogadhattunk be a szívünkbe Gráf Zoltán segítségével; az a szeretet, amit fizikálisan próbáltunk megjeleníteni egy kis előadás keretében gyerekekkel, fiatal felnőttekkel és a nővérekkel együtt Szent Kamill éltéhez kapcsolódóan.
Ez a szeretet pedig a Szentmisében teljesedett ki, melyet Szenes István atya (Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért Közösség) vezetésével élhettünk meg közösségben. Ezt követően pedig szeretetvendégség várt minden résztvevőt.
A műsorunk egyik dalának refrénjében azt hallhattuk, hogy: „A szeretet nem fogy el sosem”. Itt Ajakon pont ezt éltem meg, hogy ez a szeretet valóban nem fogy el sosem, mert ahogy a nővérek, a kedves testvérek, gyermekek, kedves görögkatolikus testvéreink szeretete egybefonódik a Kereszt körül, abból mindig jut bőven mindenkinek nap, mint nap, aminek én is részese lehettem.
Isten áldását kérem erre a kedves, befogadó és szeretetteljes közösségre. Kívánom, hogy még sokáig keressék együtt, fogadják be, és osszák meg Jézus szeretetét, amire a mai világnak olyan nagy szüksége van.
Szeretettel és imával:
Mária Dóra nővér
(a Boldogasszony Iskolanővérek, debreceni közösségének elsőfogadalmas nővére)
Ajak, 2024. 08.03.
————————————————————
Együtt ünnepeltek az ajaki hívek a városukban szolgáló kamilliánus nővérekkel
TEMPLOMUK FELSZENTELÉSÉNEK 204. ÉVFORDULÓJÁT és SZENT JOZEFINA VANNINI, A „SZENT KAMILL LEÁNYAI” SZERZETES KÖZÖSSÉG TÁRSALAPÍTÓJÁT ÜNNEPELTÉK október 15 –én az ajaki Nagyboldogasszony-templomban.
„Az ajakiak nagyon megküzdöttek, hogy legyen templomuk. Hála a Jóistennek mindig is törődtek a templomukkal. Ezt mindig megköszönöm nekik.”
Gáspár Mátyás Plébános atya ezekkel a szavakkal kezdte meg homiliáját e jelentős ünnepnapon, melyen az egybegyűlt hívek közösen ünnepeltek a településükön élő kamilliánus nővérekkel.
A Plébános atya, miután kiemelte, hogy a „Szentlélek temploma” sokkal lényegesebb, mint a kőből épült templom, háláját fejezte ki az ajaki híveknek, kik komoly áldozatokkal járultak hozzá a templomfelújítás lényeges részeihez.
Így folytatta: „Megköszönöm a kedves híveknek azt a ragaszkodást, amit elődeink belecsöpögtettek a mi szívünkbe és mi meg megőriztük. Kívánom, hogy őrizzék meg ezt a gondolkodást a templomról.”
Az Egyház megújítás nem a köveken múlik. „A kegyelem rendje azt jelenti, hogy Isten építkezik. Nem mi, hanem Isten. Ilyen a léleknek az építkezése.”
Szent Jozefina Vannini életében ez csodálatosan kirajzolódik. Ő, aki egy egyszerű óvónőként élt, együttműködvén a Szentlélekkel, nagylelkűen válaszolt arra a felkérésre, amit a Tezza Lajos atyától kapott: egy új Szerzetesrend megalapítását… A fontos, hogy teljes szívvel, teljes lélekkel odaadja magát rá.”
„Mit jelent, hogy valaki szentté lesz? Hogy odaadja magát arra a kegyelemre, melyre az Isten hívja… A lényege tehát az odaadottság, s az, amit az Evangéliumban hallottunk, mely nemcsak a szerzetesekre vonatkozik: az odafordulás a szükségben szenvedőkhöz…
„Szent Jozefina Vannini élete láthatóan világít az Egyházban. Mit csodálunk benne? Hogy ő rábízta magát egészen a Szentlélek irányítására. A mai nap mi nemcsak emlékezünk, ünnepelünk, hanem tanulni is akarunk belőle, hogy mi is tudjunk az életünkben a Szentlélek indításaira válaszolni. És mi is tudjunk teljes szívvel odaállni, ahová hív az Isten. Kérjük Szent Jozefina Vannini közbenjárását, hogy a saját életünkben ezzel a lelkülettel tudjunk élni, megerősödni, hogy a saját hivatásunkat megtalálva, beteljesítve, gazdagítsuk mi is, hozzá hasonlóan, Egyházunkat.”
Tőzsér Laura kamilliánus nővér
Fotó: Hasulyóné Rutkai Éva
